Toldi Naplója
VIII nap
El kellett mennem messze édesanyámtól, mert a bátyám katonája életét elvettem. Nagyon bánom tettem, nem akartam ,hogy az a katona odavesszen.
De ha otthon maradtam volna György megölt volna.
Ott van egy temető, kicsit megpihenek.
Vajon miért zokog az az asszony oly keservesen?
Ha belegondolok olyan mintha édesanyám lenne. Megkérdeztem mi a baja, azt monta ,
hogy két fiát siratja, megölte őkey egy cseh vitéz.
A Duna szigetén mindenkit kegyetlenül meggyilkol.
A szegény anyának azt mondtam fiai életét megbosszulom , legyőzö mén a Cseh vitèzt.
Folytatom tovább az utam de
mi ez a nagy zaj? Ott rohan egy bika, midenki sikolytozik és menekül. De én elébe álltam, a száját megfogva megálítottam, de ezt a cselekedetet senki még meg sem köszönte. Ilyenek az embere, hálátlanok. Egy percbe menekülnek de amikor segítenek nekik arra szemet se vetnek.
Nem találotam meg már a bánatos anyát,hogy fiainak fegyvereit el kèrjem, de a jött hűséges Bence és egy cipót hozott, amit èdesanyám sütött. Abban elvolt rejtve egy vas szelence amiben száz arany volt. Már tudom honnan kerül elő a fegyver, ezen a pénzen vas páncélt és lándzsát veszek amivel meg fogom bosszúlni a sok vitéz halálát.
